amely az első világháború nyugati frontján harcoló katonáknak állít emléket a háború lezárásának századik évfordulója alkalmából.

A Gyűrűk Ura Oscar-díjas új-zélandi rendezőjét a londoni Imperial War Museum kérte fel a dokumentumfilm elkészítésére. Jackson a nyugati fronton forgatott több mint 100 órányi fekete-fehér filmszalagot és a háborúból hazatérő brit katonákkal az 1960-as években készített interjúk csaknem 600 órányi hanganyagát használta fel az alkotáshoz.

A több éves munkában a rendező nemcsak az archív felvételeket állította helyre, de jelentős részüket a technológia adta lehetőséggel élve színessé is változtatta.

A több mint másfél órás dokumentumfilmben a frontot megjáró veterán brit katonák mesélnek a háború kitöréséről, a sorozásról, arról, hogy mennyien jelentkeztek még gyerekként, 15-17 évesen 19 évesnek, tehát besorozhatónak vallva magukat. Beszámolnak a hathetes kiképzésről, majd arról is, ahogy a csatornán átkelve elindultak a háborúba. Mellbevágó pillanat, amikor a frontvonalba érkező katonákkal a kép színesbe vált, sokkolóan közel hozva a háború poklát.

A film nem a csatákat sorolja és nem a háború eseményeit akarja bemutatni, az első kockáktól az utolsóig a lövészárokban harcolók szemszögéből látjuk a történteket.

A film eredeti címe, They Shall Not Grow Old a brit költő, Laurence Binyon For the Fallen (Az elesettekért) című 1914-ből származó költeményének egyik sorát idézi. A dokumentumfilmből kiderül, hogy az első világháborúban mintegy egymillió brit katona vesztette életét.

Jackson maga is szenvedélyesen kutatja az első világháború emlékeit.

"Át akartam törni az idő ködén, és visszahozni ezeket az embereket a modern világba, hogy még egyszer visszakaphassák emberi méltóságukat ahelyett, hogy Charlie Chaplin-figurákhoz hasonlóan látnánk őket régi filmszalagokon. A számítógép erejével eltöröltük a száz évvel ezelőtti film határait, úgy láthatjuk és hallhatjuk a Nagy Háborút, ahogy ők átélték" - mondta.

Jackson egy interjújában arról is beszélt, hogy különösen az lepte meg, mennyire nem volt semmiféle önsajnálat a veteránokban.

"Most mindannyian végtelen sajnálkozással tekintünk rájuk. Úgy gondolunk rájuk, mint akiket egy húsdarálóba küldtek. Ám ők nyilvánvalóan nem azt gondolták, hogy ez történik velük, nem sajnálták magukat" - magyarázta a rendező.

Jackson azt is hangsúlyozta, hogy dokumentumfilmje nem az első világháború tételes bemutatására vállalkozott, azt akarta megmutatni, hogy mit éreztek és éltek át a lövészárokba vezényelt katonák, és miként változtatta meg egy egész generáció sorsát a háború.

A rendező 1940-ben elhunyt nagyapja emlékének ajánlotta a dokumentumfilmet. Bár a Jackson család tagjai nem jelennek meg a képkockákon, mégis érezhető személyes érintettsége.

"Azért szerettem ezen a filmen dolgozni, mert a katonák közös tapasztalatairól számolt be. Úgy éreztem, arról tudok meg valamit, amin a nagyapám keresztülment" - mondta.

A dokumentumfilm tavaly a BFI Londoni Filmfesztiválon debütált. A magyar mozik csütörtöktől vetítik. Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban láthatja a közönség, országszerte pedig számos további helyszínen, köztük Szombathelyen, Szegeden, Pécsett, Miskolcon és Nyíregyházán is forgalmazza a Pannonia Entertainment.